Mily szép az alkonyi óra, ha csöndesen száll az est, ha lágyan, szívéből szólva sok kismadár dalba kezd, sok kismadár dalba kezd, sok kismadár dalba kezd.
Ó, nincs a virágnak hangja, és nem susog, mint a lomb, de kelyhét föld felé hajtva, a kis virág hálát mond, a kis virág hálát mond, a kis virág hálát mond.
Most ének zendül a földön, és harsogva árad szét, mint szél száll hegyen és völgyön, szent hálaszót zeng az ég, szent hálaszót zeng az ég, szent hálaszót zeng az ég.
Az Istent dicséri minden, és csöndben mond estimát, hogy ezzel téged is intsen: az Úr nevét áldva áldd, az Úr nevét áldva áldd, az Úr nevét áldva áldd!