Már újra száll az esthomály és néped Téged együtt áld. Az esti ének száll feléd, visszhangzik tőle föld és ég!
A küzdő lélek itt kapott szívére áldott balzsamot; Most zsoltárt zeng és hő imát, s a szívét Néked adja át.
Sötéten jő az est, az éj, egyedül Nálad van csak fény... Bár alszik már a nagy világ: Te őrzöl minket, jó Atyánk!