Örök élet reggele, fény a véghetetlen fényből, egy sugárt küldj ránk Te le, kik új napra ébredénk föld; Fényed lelkünk éjjelét űzze szét.
Jóságodnak harmata gyarló életünkre hulljon; Szívünk, mely kiszárada, vigaszodtól felviduljon; S híveid közt légy jelen szüntelen.
Szereteted ölje meg sok hitetlen büszkeségünk, s most, hogy újra itt a regg, ébredezzen tőle szívünk; Menjünk át az életen éberen.
Bűn ruháját vessük el a szövetség vére által, vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, hogy hitünk legyőzze majd mind a bajt.
Feltámadás reggele, hogyha majd Te ránk köszöntesz; Üdvösségünk hírnöke, új életre hogyha költesz, lelkünk e nagy kegyelmen örvendjen.
Vezess majd az égbe föld, irgalomnak napvilága; Könnyek gyászos völgyiből üdvösségnek szép honába, hol az üdv és béke majd egyre tart.