Ó! felséges Úr, mi kegyes Istenünk, mely csudálatos a Te neved nékünk! Nagy dicsőséged ez egész földre kiterjed és felhat az egekre.
Dicsérnek téged még a csecsszopók is, szájukban viselik Nevedet ők is. kik által ellenséget megejtesz, és bosszúállót megszégyenítesz.
Nagy voltát ha megnézem dolgaidnak, melyeket a te ujjaid formáltak, az eget, holdat, a fényes napot, és szép renddel a sok csillagokat.
Csodálván mondom: micsoda az ember, ki Tőled ennyi sok dicsőséget nyer? De micsoda az embernek fia, kiről Felségednek van ily gondja?
Az angyaloknál noha egy kevéssé kisebbé tőd, de nagy dicsőségessé teremtéd őtet és magasztalád, nagy dicsőségre felkoronázád.
Kezed munkáin őtet úrrá tevéd, hogy azokkal bírna, néki engedéd, valamit e világra teremtél, mindeneket lába alá vetél.
Juhot, ökröt és egyéb állatokat, a hegyen és völgyön élő vadakat, kik az erdőkön széjjel legelnek, avagy sík réten, mezőn tengenek.
És a repeső égi madarakat, kik hangicsálnak szép melódiákat és sok halait a nagy tengernek ádád birtokába az embernek.
Ó! felséges Úr, mi kegyelmes Urunk, mely csodálatos a Te neved nálunk! Felségednek mely nagy dicsősége, mellyel teljes e föld kereksége.