Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát, hitünk karja úgy ölelje édes Megváltónkat át. Fejünk Ő és mi a teste, Ő a fény, mi színei. Mi testvérek, Ő a mester, Ő miénk, mi Övéi.
Kegyelemnek drága népe, erősítsd meg lelkedet, újítsd meg a szövetséget, kössön össze szeretet, s ha a szeretet láncában hiányoznék az erő, Jézust kérjétek imában addig, míg megedzi Ő.
Szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai, tudjuk egymásért harcolva, ha kell, vérünk ontani! Úgy szerette földi nyáját, s halt meg értünk jó Urunk: Fájna néki látva minket, hogy szeretni nem tudunk.
Mily magas és mily mélységes az isteni kegyelem, benne ragyog éltetlő fény, a mennyei szerelem. Édes Atyánk szívedbe zársz, ki mindenek Atyja vagy, láthatatlan Jézus Krisztus, ó mily nagyon közel vagy!
Drága Jézus, te hű barát, forraszd eggyé táborod. Úgy harcolja hite harcát, mint volt végakaratod. Kössed össze igazságban - hisz te vagy az igazság - hadd ragyogja dicsfényedet, Jézus, szent világosság.
Szeretet, Te parancsoltad, hogy mi szeressük egymást. Tedd azt, hogy kik lanyhák voltak, nevekedjenek folyvást. Gyújts bennünket buzgó tettre, hadd lássa meg a világ, hogy egymásért szeretetben élni, halni boldogság.
Nevelj minket egyességre, mint Atyáddal egy te vagy, míg eggyé lesz benned végre minden szív az ég alatt. Míg Szentlelked tiszta fénye lesz csak fényünk és napunk, s a világ meglátja végre, hogy tanítványid vagyunk!