Ó! seregeknek Istene, mely kedves gyönyörűsége a Te szerelmes hajlékidnak. Az én lelkem fohászkodik, tornácodba kívánkozik. Ó! Istene a magasságnak! Áhítozik testem, lelkem Tehozzád, élő Istenem!
A verébnek is van fészke és honjában költ a fecske. Én királyom, Cebaoth Isten: Hol vannak a Te oltárid és Te szentséges hajlékid, hogy dicsértetel felségesen? Bizony boldog az oly ember, ki Téged házadban dicsér.
Ó! boldog az ember nyilván, aki a Te utaidban kíván járni szívvel, lélekkel! Menvén a siralom völgyén, ahol merő száraz minden, ott is Ő nagy hiedelemmel kutakat ás és csatornát, melybe esővizet bocsát.
Mennek erőről erőre, segítségről segítségre, míg hozzád jutnak a Sionra. Ó! erős Cebaoth Isten, hajtsd füled hozzám kegyesen és figyelmezzél az én szómra! Jákób Istene, nagy Isten, hallgass meg én szükségemben!
Mi paizsunk, ó! Úr Isten, Fölkentedre nézz kegyesen, mert jobb egy nap a Te házadban, hogynem ezer nap egyebütt! Az Isten tornáca előtt kapunálló lennék inkáblan, hogynem mint sok időt éljek házukban a hitleneknek.
Mert minékünk fényes napunk az Isten és mi paizsunk, nagy dicsőséggel szeret minket. Azokkal kegyelmet tészen, kik járnak a jó ösvényen; Sok javaival áldja őket. Boldog az ember éltében, ki bízik az Úr Istenben.