Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, mert Tebenned soha nem volt kétségem, azért most is Tehozzád esedezem.
Látod, Uram, igen megnyomorodtam, előtted nagy nyavalyára jutottam, de míg Te szent Istenségedben bíztam, soha semmiben el nem hagyattattam.
Reménységem míg el nem fogyatkozott, a Te ígéreted nálam nyilván volt, hogy énnékem mind megadod azokat, melyeket én szívem Tőled óhajtott.
Azért Téged hívlak csak segítségre és magamat nem is bízom senkire; Én lelkemet vigyed hálaadásra és szívemet juttasd nagy vígasságra.
Irgalmasságodat mikor hallhatom, legott elfelejtem minden bánatom; Abban vagyon nékem nagy vigasságom, bűneimnek bocsánatját hogy bírom.
Jelentsd nekem a Te akaratodat, fordítsd hozzám szent irgalmasságodat; Add meg nékem most, amit Tőled várok, melyért dicséretet örökké mondok.