Én nem hagyom el Istent, hisz nem hagy el Ő sem; És vele végzek mindent, mert Ő vezet engem. Ő nyújtja szent kezét, ki vezet reggel, este; S így hű gondviselése mutatja erejét.
Az embereknek szíve bár tőlem elfordul, ám rajtam nagy kegyelme és megsegít az Úr; Ő támogatni kész, ha sújt az ínség, bánat, ha életemre támad a halál, romlás, vész.
Csak rája teszem gondom sok nehéz ügyemben, s ezt soha meg nem bánom, mert segít Ő nékem; Néki ajánlom fel a testem, lelkem, éltem, hogy művelje azt vélem, mi tetszésére lel.
Mást nem is akar vélünk, csak mi javunkra van; Hisz Fiát adta értünk, s az üdvünk benne van. Egyszülöttjét adta, hogy életünket mentse, hát szálljon fel a mennybe a szívbéli hála.
Én szívem, ajkam áldjad, Ki téged alkotott; Ó! lelkem, bontsál szárnyat, imádjad alkotód, másképp haszontalan és vesztes minden óra; Ki itt törekszik jóra, a mennyben helye van.
Mily tűnékeny itt minden és milyen mulandó. Mi tegnap volt, már nincsen, mert minden hervadó. A testünk sírba száll, de Jézus felkent minket, mert örök életünknek nem árthat a halál.
A gyötrelem, a bánat, bár özönnel érjen, az nékem mit sem árthat, a boldogság részem. Öröm várja s béke és jutalom a mennyben, ki teljes életében az Úr Krisztust kérte.
A mindenható Isten, ki mindnyájunk Atyja; Az Egyszülött s Egyetlen, az üdvösség napja; S a Szentlélek Isten, ki hit által igazgat, s a szent igéből oktat, dicsértessék. Ámen.