Kegyelmet, irgalmat találtam, nem volt és nincsen érdemem, de csodát művelt vélem Isten, hogy ily nagy jót tett énvelem. Most tudom ezt és örvendek, ajkamon hálaének zeng.
Csak harag az, mit érdemeltem és Isten mégis megbocsát; Lemosta lelkem minden szennyét, érettem adva szent Fiát. Mi tette mindezt én velem? Kegyelme törlé szégyenem!
Irgalmad művelt vélem csodát, ezt vallom és ez énekem. Oly boldog most a szívem, lelkem, dicsér megváltott életem; Előtted meghajtom fejem, irgalmasságod hirdetem.
Tőlem ezt senki el nem veszi, ezt életemmel hirdetem; Kegyelem Istenében bízom, imádom, zengem szüntelen. Édes reményem ez nekem, hogy mindig itt vagy énvelem!
Irgalmasságnak szent Istene, irgalmad által támogass; Vezess, míg végül üdvösségre szent Fiad által elfogadsz. Örökre nálad lesz szívem: Irgalmasságod hirdetem!