Kegyelmes Isten! Kinek kezében életemet adtam; Viseld gondomat, vezéreld utamat, mert csak Rád maradtam.
Most is csak Benned reménységemet, Uram, én helyeztem; Magam rád hagytam, Rád támaszkodtam, Te alád vetettem!
Mi hasznod benne, hogyha veszélyre jutok kétség miatt? Kit Fiad által Te megváltottál, mint fogadott fiát.
Hallgass meg azért Te nagy nevedért, én könyörgésemben; Mutasd meg jódat, sok áldásodat az én szerencsémben!
Gyermekségemtől fogván egyedül csak Tetőled vártam, mint Atyja után Fiú kiáltván, könyörögvén jártam.
Add meg énnékem én reménységem szerint való jódat; Áldd meg fejemet, ki bízik benned, s viseljed gondomat!
A szép harmatot miként hullatod tavasszal virágra; Sok jódat, Uram, Úgy hullasd reám, te régi szolgádra,
Hogy mind holtomig szívem legyen víg, Téged magasztalván, mindenek előtt s mindenek fölött szent nevedet áldván.