Ki Istenének átad mindent, bizalmát csak belé veti, azt csudaképpen őrzi itt lent, ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, az nem fövényre épített.
A súlyos gondok mit használnak, a sóhaj, sok jajszó mit ér, ha sebeink még jobban fájnak s mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, ha lelkünk búnak helyet ad.
Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, az Úr-rendelte kegyelemben örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, jól tudja, hogy mi kell nekünk.
Jól tudja minden gondod, bajod, tudja: mily sorsot mérjen rád. Megvidámítja könnyes arcod, elűzi szíved bánatát. Ha nagy kegyelme vesz körül, a lelked vigad és örül.
Ne gondold, hogyha ínség sújt rád, hogy téged Isten elhagyott! Nehéznek érzed terhed súlyát: Ne hidd, más könnyebbet kapott! Hogy Isten mindent jól intéz, megérted majd, ha célhoz érsz!
Szent bölcsessége juttat mindent: Kegyelmet, áldást és erőt. Meggazdagít vagy elvesz kincset, trónokat állít és ledönt. Csodásan úgy rendelte el: Hol megaláz, hol felemel.
Zengj hát az Úrnak, s járd az utat, mit éppen néked Ő adott; A mennyből gazdag áldást juttat, s majd Jézus ád szép, új napot. Ki benne bízik és remél, az mindörökké Véle él.