Csak haladj, csak haladj, fényben haladj szent Sion, égjen hited fénylő lángja, mint a boldog frigynapon; Vágyjon lelked hűs forrásra, keskeny utad, Sion, el ne hagyd; Csak haladj, csak haladj!
Szenvedj csak, szenvedj csak, próbád, Sion, bármily nagy; Tűrjed a gúnyt, a bánatot, mindhalálig hű maradj; Koronád, nézd, miként ragyog! Sion, hogyha az őskígyó mar, szenvedj csak, szenvedj csak!
Ne kövesd, ne kövesd a világnnak csábjait! Ígérget az jó hírnevet, kincse mégsem boldogít; Hogyha dicsér, ha kinevet, Sion, ne bánd, sohase feledd: Ne kövesd, ne kövesd!
Vizsgáld meg, vizsgáld meg, ne higgy minden léleknek; Hogyha édes szóval csábít, vigyázz, el ne tévelyedj; Próbáld meg és majd elválik: Menny vagy pokol küldött követet? Vizsgáld meg, vizsgáld meg!
Közeledj, közeledj, Sion lánya, Istenhez; Lelked töltsd meg erejével, igykezz, hogy el ne vessz; Szőlővessződ termésével hálát adva, Sion, örvendezz! Közeledj, közeledj!
Készen légy, készen légy, égjen benned szeretet; Mutasd meg a nagy világnak, benned ez mit teremtett. Menyasszonyként Urad várjad, Sion, égő mécsest tartva élj; Készen légy; készen légy!
Őrízd meg, őrízd meg hűségedet, hitedet; Langymelegnek ne találtass, jutalmad ím közelget. Hogy a rossznak ellenállhass, Sion, végig tartsd meg hitedet: Őrízd meg, őrízd meg!