Jézus, életemnek, öröme szívemnek, én ékességem. Ó! mint óhajt lelkem, kíván az én szívem, édes reményem! Isten áldott, szent Fia, Tekívüled senki nincsen, szívem kit szeressen.
A Te árnyékodban nyugszom bátorságban félelmim ellen. Tombolhat a vihar, a pusztító, szilaj, mert Te vagy velem. Lelkem, ne féld a halált, hatalma már nem árt néked, Jézus megvéd téged.
Ama régi kígyó, bűnre, rosszra hívó, törhet ellenem. Tőle én nem félek, békességben élek, s nevedet zengem. Sem magasság, sem mélység nem választ el Istenemtől, örök szerelmétől.
Vessz el, mulandó kincs, Jézus, kívüled nincs békém, örömem. Világ méltósága, fénye, hiúsága nem kell már nekem. Tőled, Jézus, szívemet a keresztnek gyalázatja el nem választhatja.
Vessz el, bűn, rút féreg, halált hozó méreg, megutált szívem. Napfény ki ne hozzon, éj-homályban hagyjon, ne lásson szemem: Távozz gőg és kevélység, nem kelletek gonosz vétkek, megváltam tőletek.
Ne légy lelkem már bús, mert ímé a Jézus hozzád közelget. Sűrű könnyeidbe, keserűségidbe elegyít mézet: Keresztszenvedésim közt öröme lész a szívemnek, Jézus, életemnek!