Csak vándorút az életem, míg majd hazámba érkezem, szent Jeruzsálem városába, mit fönn az Isten készített, szövetség-vére épített, hol ajkam majd csak őt imádja; Csak vándorút az életem, míg majd hazám elérhetem!
Már időm gyorsan lepereg, mint homokórán a szemek és ami elmúlt, nem jön vissza. Szent örök honba sietek; Úr Jézus, nyisd meg szememet és add, hogy szívem legyen tiszta! Ne nézzem azt, mi mulandó, csak ami örökkévaló!
Oly nehéz minden jó lépés: Az életút is oly nehéz, nem járunk mindig rózsák útján. Az ösvény szűk és szűkül még és ránk les ezer ellenség az éltünk ellen acsarkodván. És csupa tövis minden út: Úgy tűnik néha - nincs kiút!
A napfény gyakran eltűnik, nem érzem meleg sugárit az áldott égi kegyelemnek. Zord vihar tombol felettem és nyugtot nem talál szívem és lelkem félelemtől reszket; De támad bennem új remény, ha Jézusomra nézek én!
Úr Jézus Krisztus, pásztorom, ki földre jöttél egykoron, hogy vezess minket üdvösségre: Te vezesd minden léptemet, hogy bizton célba érhessek és megpihenjek nálad végre. Úgy tovaröppen életem! Úr Jézus Krisztus, légy velem!
Szent kegyelmeddel támogass és türelemre oktatgass, így erősíts reménységemben. Te emelj fel, ha elesem és futásomban légy velem, légy oltalmam a nagy ínségben! Szent kegyelmednek sugara hadd legyen éltem oltalma!
Az élten árván megyek át, nem ismer itt a nagyvilág; Ott várnak rám a hű testvérek; Ott vár az égi szent sereg. Ujjongva szolgálok neked és örökké csak érted égek! Ó! Megváltóm, jövel, siess, szívem csak Tégedet keres!