Miért ne zengném én az Istent hálaadó énekben, mikor látom, dolgában szent, és jótevőm mindenben? Végtelen az Úr szerelme, érezheti mindenki, aki művét építi, s tiszta szívből bízik benne. Elvész, amit ember tett, Isten örök szeretet.
Miként a sas kitárt szárnya oltalmazza fiait, Isten erős karja védi benne bízó híveit. Születésem előtt régen Ő már ismert engemet, szeretettel körülvett, most is Ő a reménységem. Elvész, amit ember tett, Isten örök szeretet.
Szent Fiát Ő nem sajnálta, odaadta érettem, hogy megmentsen vére által, hogy meghaljon helyettem. Végtelenség örök árja, mélységed hogy érjem el erőtelen hitemmel, élet örök kútforrása! Elvész, amit ember tett, Isten örök szeretet.
Szentlelkét ő vezetőnek adja örök szavában, hogy itt bátran, híven küzdjek, mulandóság honában; Add, hogy Lelked lángra gyújtsa bennem a hit világát, és a halál fullánkját, nagy hatalmát Ő megrontsa. Elvész, amit ember tett, Isten örök szeretet.
Lelki, testi jólétemről gondoskodik Istenem, megóv vésztől, bajtól, könnytől, nem hagy Ő el sohasem. Bár én látom, tudom, érzem, az erőm nem segítség, nem hagy el a reménység: Isten mindig segít nékem. Elvész, amit ember tett, Isten örök szeretet.
Mikor alszom, őriz engem gondviselő szeretet; Minden reggel vidám szívvel, Jókedvűen ébredek. Hogyha Isten nagy kegyelme nem őrizne szüntelen, sivár lenne életem, bűnnek árja eltemetne. Elvész, amit ember tett, Isten örök szeretet.
Nagy jóságát, nagy irgalmát soha el nem felejtem; Nem terheli ember vállát Krisztusban a kereszt sem. Ha elmúlt a zord, havas tél, Eljön a szép kikelet: Aki eddig szenvedett, bú fagyától többé nem fél. Elvész, amit ember tett, Isten örök szeretet.
Az Úr Isten nagy szerelme el nem múló, végtelen, keresztfára feltekintve szívem hozzá emelem; Kérlek, végy be kegyelmedbe, hogy e csodás szeretet benned bízó éltemet éjjel, nappal védelmezze. Menny, föld zengjen éneket, Isten örök szeretet!