A lábnyomomban járjatok, - Én szólok így, a Mester; - Most fel, ti földi vándorok, és félre minden bűnnel; és hordozván keresztetek, csak engemet kövessetek!
Én példaképetek vagyok, az életem világít; Én senkit éjben nem hagyok, ki fény honába vágyik. Az út, az élet én vagyok, csak lábnyomomban járjatok!
Mi szívetekben kárt tehet, a bűnt mind elhagyjátok; Így élve tiszta életet az Isten útján jártok. Én Úr vagyok és kőszikla, a mennyországnak ajtaja.
Ki rólam tudni nem akar, az életében kárt vall; Ki nékem adja életét, az győzve küzd az árral! Ki értem terhét felveszi: az üdvösségét elnyeri.
Én mindig küzdök értetek, és dönthetetlen állok, a harcban mindig részt veszek, és győzve síkra szállok; Ó! miért néznéd a rest szolgát, ki cserben hagyja táborát.
Csak járjunk híven lábnyomán és így hordjuk keresztünk; De békessége hassa át a szívünk és a lelkünk. Mert látja mind a fény honát, ki szívét néki adja át!