Hozzád kiáltok, én Istenem, mert érzem, mily gyarló vagyok, ellenségim sokak s nagyok, az ó-ember harcol ellenem.
Szerez lelkemnek sokféle bajt, mivel erősebb nálamnál, lakozik szintén házamnál; Ha meg nem szánsz, jaj, tőribe hajt.
Öldököld meg, Uram, én bennem ez ó-embert, hogy meghaljon, maga pártjára ne vonjon: Ne kelljen igáját felvennem.
Küldd el hozzám áldott Lelkedet, ki által bánja, gyűlölje szívem a bűnt, sőt megölje, mely megbántotta Felségedet.
Támaszd fel, Uram, valójában az új embert én szívemben; Hadd nyugodjék kebelemben, s örüljek az Úr jóvoltában.
Az igazságnak tudománya járásomban vezéreljen, hogy lelkem, testem úgy éljen, mint szent akaratod kívánja.
Taníts meg Te szent törvényedből, Felségedet mint tiszteljem, máshoz magam mint viseljem, hogy ki ne essem szerelmedből.
Kész leszek, Uram, ím fogadom: Szent törvényed szerint élek, járok, kelek, fekszem vélek: Zálogul szívem néked adom.