Ó! Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz. Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, Te vagy a név, a jel: Ó! szégyen, hogy Te légy az, akinek várni kell.
Ó! Jézus, most kopogtatsz. Sebhelyes még a kéz: Könnymarta kedves arcod, oly búsan intve néz. Ó! áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó! bűnök szörnyű bűne, mely Téged így kizár!
Ó! Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: "Így bánsz velem? - teérted hullt testemből a vér!" Bús szégyennel behívunk, az ajtó nyitva már: Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár!