Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, sok hitetlenségét, undok fertelmességét; Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebbítsd lelkem terhét.
Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben tétova bújdosik, mint madár a szélvészben; Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, akar esni kétségben.
Akarna gyakorta Hozzád ismét megtérni, de bűnei miatt nem mer elődbe menni, Tőled oly igen fél, Reád nézni sem mér, színed igen rettegi.
Semmje sincs pedig, mivel elődbe menjen, mivel jóvoltodért viszont Téged tiszteljen, nagy alázatosan, méltó haragodban Tégedet engeszteljen.
Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Inkább hadd dicsérjen e földön éltében szép magasztalásokkal.
Irgalmasságod is annál inkább kitetszik, amennél több vétkünk nékünk elengedtetik, inkább kegyelmedben, mint büntetésedben Te irgalmad tündöklik.
Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez, mert lám hozzá fogad, csak Reá hagyd magad: Igen irgalmas Úr ez.
Higgyünk mindörökké egyedül csak Őbenne, őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk Őtőle. Áldott az Ő neve örökké mennyekben, ki már megkegyelmeze.
Éneklem ezeket elkeseredett szívvel, várván Úr kegyelmét fejemre Szentlelkével, tétova bújdosván, bűnömön bánkódván, tusakodván ördöggel.