Ó! Jöjj el, Isten Lelke és gyújts szívünkben fényt, ó űzzed tőlünk messze, ki rosszat tenni készt! És égi lánggal, tűzzel Te érintsd nyelvünk, szánk, hogy híven, igaz szívvel megvalljuk, jó Atyánk!
Ó jöjj, kit szívünk vágyott, kit Jézus küld nekünk, s adj hősi bátorságot, hogy el ne csüggedjünk. Ó jöjj, és szállj e földre, hol megfogyott a hit, és azt add, Isten Lelke, mi hinni megtanít.
A tévely úr e földön, és kérkedik a bűn, s hogy pusztítása győzzön, ím rontni meg nem szün. Tedd hűségessé lényünk a próbák éjjelén, hogy Lelked által győzzünk a szívünk félelmén.
Ó add, hogy mindazt valljuk, mit szent igéd tanít, s hogy bátran, hittel szóljuk, mi szépre, jóra int. A harcunk bármily terhes, a hitünk megújul, mert élő, s mindig győztes az evangélium.
Az ige égi fényjel, mely hívón megjelen, hogy lássa minden ember, és hozzád térhessen. S ha jönnek mind a népek, hogy téged áldjanak, ó! vajon távol tőled ránk várjon kárhozat?
Bár méltán sújtna minket ily szörnyű büntetés, mert halljuk szent igédet és hitünk oly kevés. De térdet, fejet hajtva ím sírva kérlelünk, az ige áldott napja hadd ragyogjon nekünk.
Ó! Isten Lelke, készíts új pünkösd ünnepet, és tölts be, áldj meg, békíts, Ó! Végezd művedet. Ó! Nyiss meg minden szívet és néped ajakát, hogy nagy erővel zengje az üdvnek szózatát!