Jézus, én bizodalmam és megváltóm életemben, Benned van nyugodalmam, nem kell semmitől rettegnem, halál nagy éjszakája, nem rettent már fullánkja.
Jézus, én Megváltóm, él, én is látom az életet; Leszek Üdvözítőmnél, immár semmi sem rettenhet: Ő a fő és nem hagyja, hogy elvesszék egy tagja.
Reménység kötelével Véle már összeköttettem, erős hitem kezével már Őbelé helyeztettem; El nem szakaszt Tőle már sem élet, sem a halál.
Földi porból vett porom végre ismét porba tér meg, de föltámaszt egykoron megváltóm, hogy véle éljek. Dicsőségben, szentségben: Nála leszek mennyekben.
Ismét éltet olt belém és meglátom színről színre, szemtől szembe nézem én: Ki hordozott hitből hitbe. Megdicsőült testemben élek majd a mennyekben.
Ami fáj itt és sóhajt, az ott lészen dicsőséges; Földből szépen ott kihajt, mi itt ínségekkel teljes. Erőtelenségemet, ott leteszem bűnömet.
Bátorságban legyetek: Jézus hordoz, mint övéit, hát ne keseregjetek: Krisztus újonnan megépít. Angyalának szavára felkeltek nemsokára.
Vessétek meg mind bátran a halált, a sírnak mélyét, hisz az Úrral mindnyájan ünneplitek legyőzését! A sok gondot, bánatot eltiporja lábatok!
Emeld fel hát lelkedet, hagyj el minden földi vágyat; Bízd rá arra szívedet, kiből üdvösséged árad. Jézusnál tartsd kincsedet, légyen Jézusé szíved!