Ha mardos bűnöm, vétkem, én Jézus Krisztusom, Te kínod, szenvedésed, add, eszembe jusson; És hogy a kereszt oltárán a tengernyi sok bűnért és értem meghaltál.
Mily mérhetetlen csoda, ó! gondold meg azért! Vért Jézus bőven onta a bűnös szolgáért; Maga az igaz Úr Isten ím, értem, elveszettért a halálra mégyen.
Én azért adok hálát szívemből mindenkor, mert szenvedésed árán megváltál kínomtól és áldlak sok ínségedért, mit értem elviseltél, hű szeretetedért.
Ó! Uram, kínod engem mindenkor serkentsen, hogy bűnöm, sok-sok vétkem elhagyjam serényen; Hogy el ne felejtsem soha, mily áldozatba került az éltem váltsága.
Add, hogy a keresztemet most békén hordozzam és az én szégyenemet ó! Istenem, Uram. A rosszat meg ne szeressem és példád mindig híven ó! hadd követhessem!
Mással segíts úgy tennem, mint azt tőlem várod; Jóságban, szeretetben lévén bizonyságod. A magam hasznát nem nézve én járjak lábnyomodban, csak Téged követve.
A kínod vigaszom lett és gyötrő fájdalmad; Így leltem békességet, mely mindig megmarad. Csak érdemedben bízhatok, mert nem vetsz el Te engem, s az üdvre így jutok.