Míg bennem Krisztus él, és Önmagába rejt, Míg Tőle elmém el nem tér, kísértés meg nem ejt.
Ő áldott Pásztorom, S mily kedves szememben! Legeltet gazdag pázsiton, S élő víz Ő nekem!
Ha gyűlnek fellegek, s fogytán a szeretet, Ő horgonya reményemnek, hisz Önmagába rejt.
Had jönne ellenem, vagy bűn, ha megsebez, hő keblén van a menhelyem, s gyógyírt is Ő szerez.
Így most és mindenkor, csak Rajta függ szemem: kincs nékem, ha egy igét szól, és vágyott Édenem!