A menny, hol minden gyönyörű, az Isten sátora. Ő kérubok közt, trónon ül: a dicsfény otthona.
A szívek, ajkak ezere Őt áldja szüntelen, Mert szentség, hűség jelleme, és jóság mindenben!
Ő irgalmába fogadott, bölcs tervet készített. Ó, mennyi bűnt megbocsátott, mert Ő a szeretet!
Ne szűnjünk meg Őt dicsérni, mert örök irgalma! Nincs senki más, ki föléri, vagy nála jobb volna.
Már mintha zengné égi kar a jövő énekét! Ezt tanulja meg itt hamar, kit oda vonz az ég!