A mérhetetlen világűr, a roppan csillagtengerek, És mind, mi él, ó, Hozzád gyűl, nagy Isten, áldnak, dicsérnek. Mint ifjú hős, úgy kél a nap. És jön a hajnal, alkonyat! Míg útja tart, nem lankad el, ó, Isten, hirdet fényével.
Ha jő az éj, s a csillagok, mint drágagyöngyök, fénylenek, úgy érkezik a szózatuk, mint milljó hívó üzenet! Az égnek vándor serege hang nélkül mutat Istenre, És megtanít, hogy féljük Őt, a Mindenható Teremtőt!
Az éggel együtt dicsérjük a bölcsességet, Teremtőnk! És várjuk, hogy az életünk majd múlhatatlan ruhát ölt! Halld néped áldó himnuszát, mert áldást bőven töltesz ránk, nem szűnik szállni ajkunkról, fel Hozzád, most és mindenkor!