Hogyha este, fenn az égen, ragyognak a csillagok, úgy van, mintha jobb világba hívnának az angyalok. Ekkor szárnyra kél a vágyam és a menny felé repül, az Atyához, ki szememről minden könnyet letöröl.
E napnyugta elfeledtet minden könnyet, gondokat. Fentről nyertem békességet, amilyet csak Isten ad! Boldogságom mérhetetlen, múltba tűnnek földiek, ekkor érzem, hogy mily szépek a mennyei törvények.
Amióta megtudtam, hogy Jézus oly hőn szeretett, híven járok lábnyomában, s szüntelen csak éneklek. Bánat árnya nincs szívemben, minden embert szeretek, már nem élek e világnak, szívem Megváltómé lett!