Kitüntetőbb név nincs, mint "Édesanyám!" Tekintetén át mennybe látok én. Nagy bánatom, hogy későn jöhettem rá, mily sok virágot ültetett körém!
A hosszú évek terhét hordozom már, és könnyek közt emlékszem a múltra. Hogy énekelte: "Ránk a mennyország vár!" És könny csordult a szeme szögletén!
Nem lehet versbe szedni gyöngédségét, mert érzem, minden emlék egy virág! És nem feledhetem a sok szép estét, az értünk szálló sok-sok hő imát!
Úr Jézus, kérlek, anyám imájából, köss nékem csokrot s féltve őrizzed. Ha egykor én is ott leszek majd, "távol", hadd ismételgessék a gyermekek!