Oly sűrű homály fedte a vándor utamat, hogy reményemnek fénye s a hit is elapadt. De elhagyatottságod élypontján, Golgotán Te új reményt gyújtottál, Úr Jézus, koronám!
Te, dicsőségtől fosztva, mint szolga szenvedtél. Míg vádolt galád horda, egy szót nem feleltél. A titka szeretetnek e szavakban rejlik: "Lásd, nem tudják mit tesznek, ó, bocsáss meg nekik!"
Mint megfeszített Békét, elrejtlek szívemben. A vacsorád jelképét, mint kegyelmet veszem. Ó, hozzám hajló Isten, nagy irgalmad megtör: Láss meg! Egy bűnös, csendben az asztalodhoz jön.