Ismét egy hét a múltba vész, a békés szombat jő. A testem, lelkem immár kész, mert hív a Teremtő!
Kinn egyre mélyebb lesz az éj, az árnyak nőnek már. De benn, a szívben csillag kél, a Szombat csöndje vár.
Az esti, hűvös alkonyban Isten szól: "Merre vagy?" "Itt állok!" - mondom boldogan, "Hogy rám is áldást adj!"