Szeretet jó Atyja, Eléd leborulva, érdem nélkül várakozva, érezzük, hogy fényed Ránk világít, éltet, s jöttét áldással kíséred. Szeretnek? Gyűlölnek? Nem tesz különbséget, oly nagy dicsőséged!
Égbolt, apró harmat, és mit szavad fenntart, hirdeti, mily nagy hatalmad! Hódolattal állunk, hisz mindennap látjuk jóságodat, és csodáljuk! Tűnődünk, s kérdezzük: Mért vagy ily kegyelmes? Megmentésünk végett!
Ki mondhatná mind el, mily nagy szeretettel bánsz mivelünk, bűnösökkel. Nem sújtasz azonnal, eltűrsz irgalommal, megnyerni vágysz jó voltoddal. Ki az, ki értheti, hogy jön áldás, bőség, ha meg sem köszönték!
Bárki bűnét látod, ám de megbocsátod sírva, ha Hozzád kiáltott. Félelem s vád helyett lelkünk vigaszt lelhet, eltölt égi békességed. Tudjuk jól Fiadtól: megindul a szíved, s befogadod néped.