Itt mind, mi jó, csak kölcsönként van nekünk. E röpke lét csak múló délibáb. A földi kincs, mely megkötözi szívünk ott szót sem ér, ha látjuk új hazánk.
Refrén
Szállj, énekem, a vágyott honba fel szállj! Egyre szállj, szállj, míg földi utam tart. Míg jön a nap és látlak, boldog ország, hol Megváltóm majd helyet ad.
A gondolat csak hozzád tér, s már dal kél, a vágyam nyújt e dalnak szárnyakat. És egyre hív, mind feljebb, vonzó kék ég; mert itt a szív nem lelhet nyugalmat.
Hadd, lássalak, mint sokszor álmaimban, s mi fájó volt, hadd tudjam, elmúlt már. Új énekem, s az új föld múlhatatlan mint Isten trónja, rendíthetlen áll.