Ó, mennyi vágy kél, mennyi könny fog gyűlni még? Míg visszatérsz, a lelkünk mennyit ég? Két ezredév bús terhét hordva sírjuk: Jöjj, Te, aki hordtad bűnünk keresztjét.
Refrén
Ó, nyílj te ég, ó, jöjj el, Üdvözítőnk! Az égő vágytól lelkünk elalél! Ó, végre árassz orcádtól fényözönt, Vidd otthonába, Urunk, fáradt néped kér!
Bölcs terved hajtsd Te végre mindenek felett, ha késel még, vagy eljössz hirtelen. Hisz nem kívánsz Te árván hagyni népeket, de hívni vágysz, míg van fenn kegyelem.
Refrén
Ó, nyílj te ég, ó, jöjj el, Üdvözítőnk! Az égő vágytól lelkünk elalél! Ó, végre árassz orcádtól fényözönt, Vidd otthonába, Urunk, fáradt néped kér!
Hogy annyit késtél, tudjuk, Neked jobban fáj. A három angyal minket mennyit kért! És hogyha jöttöd végül készen nem talál, Hogy bírná el szemünk az égi fényt?
Refrén
Ó, nyílj te ég, ó, jöjj el, Üdvözítőnk! Az égő vágytól lelkünk elalél! Ó, végre árassz orcádtól fényözönt, Vidd otthonába, Urunk, fáradt néped kér!