Istenünknek szőlőjében friss erővel dolgozzunk, s ránk és embertársainkra sok-sok áldást tölt Urunk. Kér, hogy lábnyomában járjunk: Ő az áldás forrása! Teljesítve nagy parancsát, amíg eljön országa.
Mért heverne földbe ásva annyi drága tálentum, hogyha Jézust várjuk vissza, s tudjuk, számon kér az Úr! Érett már a búzatábla, ám a munkás oly kevés! Menjünk, hívjunk, vigasztaljunk, szűnjék könny és csüggedés!
Mért is várnánk jobb időkre több erővel dolgozni, hogyha ugyanaz a Jézus szól, hogy légy kész indulni! Mért ne hallja e nemzetség könnyes, végső hívását? Nemsokára nyílik az ég. Nálad mennyi kévét lát?