A pusztulás verméből ím kiemelt, és ajkamra új éneket ültetett! Csak Hozzá kiáltottam, s már válaszolt, és a magas Sziklára állított.
Refrén
Méltó az Úr, bízzak Őbenne, az Úrra várj, földnek szegénye! Csak jótéteményeit ne feledd, és nagy nevét csodáld, hirdesd!
Mily áldott az ember, ki Istenre néz, és Istenre vár mindig, bármily nehéz. Ó, jöjjetek! Lássátok, mily jó az Úr! Csak Őt áldja lantomon minden húr!
Ó, Istenem, vésd az én elmémbe jól csodádat, ahogy értem munkálkodol. S én hirdetem fenséges műveidet, hogy bízzanak Benned, kik még rettegnek.