Várlak, jöjj már!

Várlak, jöjj már! Várlak, jöjj már! Jöjj titkon e puszta szívbe, hisz másképp enyhet nem talál, nincs gyógyír már sok sebére.

Várlak, jöjj már! Várlak, jöjj már! Mert sokszor úgy érzem, vége! És mondd, hogy lábam rátalál a megnyugvás ösvényére.

Várlak, jöjj már! Várlak, jöjj már! E zaklatott szívbe, végre! Ó, szánd meg s hozd, mit Tőled vár, hisz annyi sok bánat tépte!

Várlak, jöjj már! Várlak, jöjj már! Mert vágyom a tiszta égbe! Új élet vár fenn trónodnál, és örökké áldott béke!