A szívemet, ím Néked átadom, mert Benned bízhat csak. A világtól tartsd távol, akarom, így járjam utadat. Te Megváltottad s kéred vágyón; így Néked önként felajánlom a szívemet, a szívemet.
A szívemet, már kérlek, fogadd el, bár van sok hibája. Ó, meg ne vesd: mosd meg szent véreddel, s lesz Lelked otthona! Rút, földi vágyak forrnak benne, megrontotta a bűnnek terhe a szívemet, a szívemet!
A szívemet, mely kőkemény és rossz, a bűntől tisztítsd meg! A keblembe új szívet s lelket hozz, maradjon csak Tied! Ó, mától légy a leghőbb vágya! Vedd biztos szárnyad oltalmába a szívemet, a szívemet.
A szívemet, lásd, Néked elhozom. A keresztedhez hull. Sok bűnömet el sem sorolhatom, emléke is oly rút. De vérző sebeidben várja, hogy enyhét, nyugalmát találja e fáradt szív, egy megtört szív!
A szívemet, ó, teremtsd új szívvé; a bűntől tisztítsd meg! Tedd templommá, tedd szent lakhelyeddé, Maradjon csak Tied! Ó, mától Te vagy leghőbb vágya, vedd biztos szárnyad oltalmába új szívemet, megtért szívet!