Maradj velem, már-már alkony föd el. Nő a homály, Uram, Te légy közel! Ha nincs segély és nyugtom nem lelem: Védtelennek gyámja, ó, légy velem!
Rövid létünk elrohan, mint a hab. Víg dalt bú vált, semmi fény nem marad! Változás és romás dúl mindenen, Te, ki nem változol, maradj velem!
Ne csak tekints, ne csak szólj, ó, Uram, hanem esdem, lakj itt minduntalan! Ne mint vendég, ki percre megjelen, Örök barátomként maradj velem!
Nem mint király, ki számadásra von; jöjj, ó, keggyel, gyógyírral szárnyadon! Szüntesd a bút, enyhíts keservemen, Szabadítóm, jöjj el, s maradj velem!