Jóságos Atyánk a mennyből megértőn tekint le ránk; /:Tud Ő fenn minden sebünkről, oh, többet mit vágyhatnánk!:/
Ha néha viharok dúlnak, ha egyedül maradnál, /:Betakar keze az Úrnak. Oh, többet mit vágyhatnánk!:/
Hogyha fáj csüggeteg szívünk, szemünkben könnyet ha lát: /:Mennyekből vigaszt küld nékünk; oh többet mit vágyhatnánk!:/
Amikor jön a kísértés, s kérni sem tud már a szánk: /:Higgyünk, mert jő a menekvés: Ó, többet mit vágyhatnánk!:/