Uram, mennyi szenvedés a sorsa földi embernek! Könnyeink a kínjainkkal ostromolják egedet. Borongós, szűk halálvölgyben keressük a keresztet, de csak sírok, romok vannak! Ne vond meg kegyelmed.
Uram, ki az okozója keservünknek, sebünknek? Be kell látnunk magunk vétkét: mi okoztuk ezeket. Bűnre mind csak bűnt halmoztunk: ittuk mérgek poharát. Betelt lelkünk, fogadj vissza! Fordítsd hozzánk orcád!
Tudjuk, Veled találkozni keresztedet rendelted. Bús világunk annyi kínja járta át a lelkedet. Érthetetlen számunkra, hogy miként vonsz ki sorsunkból; annyit mégis tudhatunk már: Isten hozzánk hajol!
Meddig tűröd, Uram Isten, ezt a gonosz világot? Mennyi van még harsonádig, mikor kel fel, aki holt? Gyökerestől irtsd ki, Isten, nyomorunknak okait. Igazság és kegyelem lesz, ami helyreállít.