Mint sasszárnyon biztosan szállok egyre feljebb, a végtelenig! Nem vonzanak gyermeki álmok, a sasszárny a krisztusi hit! Immár hívnak a szent messzeségek, föl kell jutnom a nagy magasba! Csak vígy erős szárny egyre feljebb: föl, mennyei szép honomba!
E szárny féltő árnyéka védett, biztos menhelyem volt szüntelen. Nem hagyta a bősz ellenséget, hogy ártson, ha jött ellenem! Ez a szárny lebegett oltalomként, édes volt vele a nyugalom! Ha reggel a nap újra felkelt, én láttam, hogy fenn van a hon!
Mint sasszárnyon biztosan szállok, immár nincs messze az égi hon! A gyöngykapun belépni vágyom, a szent megnyugvást áhítom! Kezdődj már várva várt örök élet: ama lét, melyről az Ige szól! Csak vígy erős szárny egyre feljebb: Jól, van, ahogy te hordozol!