Jó Mesterünk, hallod-e mint zúg életünk bősz tengere? És érzed-e, hogy lelkünk mily dúlt, mily csüggedés törte le? A mélység már elnyelni készül, mért alszol gondtalan? Mért kell hányódnunk, s elvesznünk végül, hajónkban ha Isten van?
Refrén
Egy szóra a szél s felleg mind elül: Felderül! Az ijesztő elemek engednek, mint vert sereg hátrál a bús fergeteg, a vak erők, démonok megtörnek, mert nem állhat semmi sem Ellened! Ily Mesterben bízunk mindeddig, művedet véghez vidd! Hadd tanítsanak meg hinni még bölcs terveid!
A kísértés vad ostromában hogy állhatnánk egymagunk? Hol lehetnénk mi biztonságban, ha ily parány nép vagyunk? Ó, kelj fel és vívd Te a harcot, Te állj ki érettünk. Itt az ellenség, ki folyton vádolt, S ha nem pártolsz, elveszünk!
Refrén
Egy szóra a szél s felleg mind elül: Felderül! Az ijesztő elemek engednek, mint vert sereg hátrál a bús fergeteg, a vak erők, démonok megtörnek, mert nem állhat semmi sem Ellened! Ily Mesterben bízunk mindeddig, művedet véghez vidd! Hadd tanítsanak meg hinni még bölcs terveid!
Jó Mesterünk, Te vagy a béke, az úgy vágyott rév Te vagy! Mi bíztunk Tebenned, s megérte! Szereteted el nem hagy. Nem számít, hogy aludni láttunk, sem az, hogy itt a vég. Erős kezedben van megváltásunk, s jövendőnk a tiszta ég!
Refrén
Egy szóra a szél s felleg mind elül: Felderül! Az ijesztő elemek engednek, mint vert sereg hátrál a bús fergeteg, a vak erők, démonok megtörnek, mert nem állhat semmi sem Ellened! Ily Mesterben bízunk mindeddig, művedet véghez vidd! Hadd tanítsanak meg hinni még bölcs terveid!