Ki gondját Istenére hagyja és bízik Benne mindenkor, azt Ő csodaképpen megtartja bajban, szomorú ínségkor. Ki bízva tekint Istenre, nem épít házat fövényre.
Ó, legyünk kissé csendességben, sorsunkkal megelégedjünk! Várjuk Istentől békességben azt, mit Ő rendel felőlünk! Az, akitől választattunk, Tudja, mi híjával vagyunk.
Tebenned bízom, én Istenem, Te el nem hagyod gyermeked! Mély irgalmaddal nézd ínségem, Te ismered szükségemet! Bár nehéz sorsom, hordozom, Krisztus, Te vagy a vigaszom!