A nevem ott az Életkönyvben, és gyermekének hív Atyám. Az Egyszülöttjét adta értem, és annyi áldást áraszt rám! Oly jó már itt az Ő kezében, biztos tervében nyugodnom! A jóságról elmélkedem: Miért is szeret oly nagyon.
Ki árthat nékem, hogyha Isten, az ég s föld Teremtője véd? Jól ismerem a bűnösségem, de annál inkább kegyelmét. Csak be kell látnom gyöngeségem, S már tölti nagy irgalmát rám: Mint atyját gyermek, bízva kérem, s enyhít szívem bús fájdalmán.
Már többé semmi el nem választ Megváltó Jézus Krisztustól; sem szenvedés, sem gond nem aggaszt, S te, világ, immár nem vonzol! A Krisztus szeretete őriz, és tanít Őrá hallgatni. Ez az, mi szívtől szívekhez visz: üdv és hit magvát hinteni.