Mint gyönge lény az üdvömet s a vigaszt kitől várhatnám? Ha Nálad tárt kart nem lelek, ki így szólsz: "Tekints Rám!"
Rút bűnöm, ó, megszégyenít, és nem jön szó az ajkamra; de érted a szív titkait; szólsz, s enyhül bánata.
Én, tékozló, bús gyermeked, kit tenger vágya elsodort, feltekinteni sem merek, szólj hozzám biztatón.
Így lelkemből Tehozzád száll a hálám tömjénillata. Te vagy csak az, ki mellém áll mint gyarlók támasza.