Üdvözítőm, Eléd járulok, látod, milyen méltatlan vagyok. Engem bűneimnek terhe kényszerít ma ismét térdre, Csak nagy irgalmad, mi bátorít, erre alapozhat csak a hit. Vétkem újra Hozzád kényszerít, s te nem vetsz meg!
Refrén
Nálad kegyelem van gazdagon, Véred megtisztít, ezt jól tudom. Úgy tekintesz rám, mint áhítom, S ez vigasztal!
Hallom, kegyelmed határtalan, s Hozzád jönni int, míg nyitva van. Bár e világ egyre gátol, nem maradok többé távol. Golgotára tekint bús szemem, tört szívemnek enyhét ott lelem. Vágyom hallani, mint szólsz nekem, hogy megbocsátasz!
Nincs mit rettegnem, ha hívsz, hogy jöjj! Hívsz, hogy minden vétket eltörölj. Ez a világ nem ért engem: mért kell lábnyomodba lépnem. Mégis tudom kegyelmet nyerek, mert olvastam: "Isten szeretet!" Ettől lelkesítve hihetem, hogy megbocsátsz!
A te kegyelmed határtalan, teljes reménységem Benned van. Hadd ragyogjon orcád fénye Rám, míg imádkozom érte: Oldozz fel nyomasztó bűnömből! Nincs segítség itt, csak Istentől! Hinni vágyom teljes szívemből, hogy megmentesz!