Földi szemünk nem láthatja, Jézus, dicső orcádat. És azt sem, hogy a vétkeink okozták halálodat. Hogy érthetnénk, annyi erőt ehhez honnan vehettél? Ámde tudjuk, a kereszten miértünk szenvedtél.
Szemlélvén a szenvedésed, bűneinknek gyümölcsét, és hogy annyi tévelygésünk kérte e nagy váltságbért, lelkünkben súlyos vád éget, látván mily nagy áldozat az, mit érettünk hoztál meg, elhagyva a trónodat.
Méltatlanságom tudata bánt és térdre kényszerít. Látva bűnöm mily árat kért, nem kevés-e csak a hit? Fogadd mellé mély hálámat, mindent értem áldoztál! Mint személyes Megváltómra, Jézus, úgy tekintsek Rád!
A keresztnek szemlélése formáljon át képedre. Tudom, Szentlelked műve ez, Ő vezet győzelemre. Uram! Tudom, kész van Nálad áhított szép koronám, s Veled bátran léphetek át Jeruzsálem kapuján!