Meghaltam értetek A kínos keresztfán, s fenséges lényemet Önként feláldoztam! Így tettem én, hogy éljetek, S mit tesztek értem ti? A sírból kimentettelek: Jössz hálát mondani?
A jó Atyámat én elhagytam értetek, s mi volt ezért a bér? Megfeszítettetek. Mint vándor jártam utamat, e földön hontalan. Mondjátok hittel, boldogan: "Én Istenem! Uram!"
Én némán szenvedtem a töviskoronát s hogy népem megmentsem, szívem tőr járta át. Most kérdezlek Én titeket: Még meddig szenvedjek? Meghaltam önként értetek, De ti, hogy követtek?