Láttam Őt, Golgotán, tövissel homlokán, csak úgy vonszolva keresztjét. Láttam bús szemeit, patakzó könnyeit. Bűnteher nyomta testét-lelkét! Kérdeztem, hogy Ő miért szenved? Kérdeztem, hogy Ő miért hal meg? Ami ott történt, nem érthettem, de a keresztjén függött szemem!
Végül Ő szólalt meg: "Éretted halok meg, és szenvedem e kínokat. Megmentőd vagyok én, aki hisz Bennem, él! Meghalok, hogy megválthassalak!" Meg is történt ez Kálvárián. Véget ért kínja a keresztfán. Meghalt, mint Isten szent Báránya. Bűnös gyermekét megváltotta!
Szótlanul álltam ott, keresztje hallgatott, Ám némán is üdvöt tanít. Vele mondom el én: Jézus, fenn, keresztjén, vérével mosta le bűneim. Most már túllátok Kálvárián. Látom Jézust már Atyja jobbján! Szemem már örökkön Rajta függ, Rajta, Ki jogos trónjára ült.