Az est szelíd csendjében, Urunk, a tieid egyesülnek szent frigyben, mostan körötted itt. A mennybe nézve kérnek, haldd meg e hő imát, s vedd szívesen e népnek igaz áldozatát!
Ó égjen hát a lángod, békédet add Urunk! S megtudja a világ, hogy a tieid vagyunk. Azokat is, ó, áldjad, kik most még ellenünk, és nekünk mit sem árthat, kegydúsan élhetünk.
Életünk végét éri, de kegyelmed az nem. Világít arcod fénye, és áld kegyelmesen. A földi jók elmúlnak, szerencse elapad, barátaink elhullnak, szerelmed megmarad.
És hogyha fel is kelnek a múlt és bűnei, Te meggyógyítsz s a vétket szereteted fedi. Segítesz lelkem kárán, bármily veszélyben is, kegyelmesen tekintsz ránk, nagy küzdelemben is.