Nagy vagy Te, Isten, nagy a te hatalmad, világteremtő a te szózatod. Mondád „Legyen!” s a puszta semmiségből világosság, mindenség támadott. A csillagezrek, a nap fényessége, ég, föld követte szent parancsszavad. Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja Mindenható, dícső hatalmadat.
Nagy vagy Te, Isten, nagy a bölcsességed. Mindent mily szépen s bölcsen alkottál. A földi embert tetted gyermekeddé, Lelkedből lelket őnéki adál. Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben dícső kezed nyomát szemlélteted. Szívem kitárva, hódolással áldom csodálatos, nagy bölcsességedet.
Nagy vagy Uram, és mily nagy a szerelmed, Fiadban mit velem éreztettél. A pislogó kis mécset el nem oltád s a megtört nádnak megkegyelmezél. Mikor hevertem bűnben megkötözve felém nyújtád ki irgalmas kezed. Örömkönnyekkel, térdre hullva áldom Te Üdvözítő, nagy szerelmedet.